A templom, amelyet naponta kitakarítasz.

templom

Egy másik földrészen, a dzsungel szívében „templomot” takarítok.

Rendrakás, tisztítás, kiűzés, adaptáció egy teljesen másik rendszerhez.

Képzeld el, hogy késő este van ( relatív hogy mi számít későnek ), a dzsungel szívében teljes a sötétség. Keskeny ösvények szelik keresztül kasul a hegyoldalt. Patak medrek, farönkök, dús aljnövényzet és irdatlan magas fák. A növekvő Hold még keskeny, és nem hegyére állított sarló, hanem fekvő mosoly, az egyenlítő környékén. A fák sűrű lombjain még ebben a sűrű sötétségben is csak néhol bújik át.

Készen vagyok az utolsó feladatommal, a nap végén, megfontoltan araszolok hazafelé, fejlámpám a hűséges társam csupán. Az állatvilág annyira élénk, hogy az európai fülnek kezdetben nagyon szokatlan, a szemnek pedig pláne. Lejtős völgy következik és belátom a hosszú ösvényt, mert bevilágítják a szereztesek kis elemlámpái. Kis fényfoltok imbolyognak egy kacskaringós vonalat követve.Eszembe jut közben, hogy ma a mexikói sortsással beszélgettem éppen a kunyhóm előtt ölve a lépcsőn, amikor elsiklott mellettünk egy kígyó. Zöldes-barna, termetes, de nem nagy. Azt mondja Thiro ujjongva, hogy ez a kígyó a mérgesek közül is a veszélyesebb, ennek megfelelően elkezdett ciccegni neki, de a neme sállat fittyet hányva a próbálkozásaira tovább kúszott. Szóval éppen ezek jártak a fejemben hazafelé, meg sok egyéb.

Mindennap kitakarítjuk a sztúpa környékét, kétszer is, és ugyan ennyiszer asszisztálunk a szertartásos felajánáshoz. Sok egyéb feladat is van, ezek mind nagyon hasznosak, sokrétűek és órákat lehetne mesélni róluk.

A testünk és elménk ( szív-elme ) is ilyen templomhoz hasonlatos. Megérteni a koncepciót egy dolog, de megvalósítani az ideát és kitartóan gyakorolni egy másik. Nem arról van szó, hogy a kolostori életet protezsálom, csupán kústolót kapok belőle, és megvan a magam feladat(i) amúgy is. Arról van szó, hogy ez általánosságban is igaz.

Amit eszünk, iszunk, belélegzünk, hallunk, látunk, ízlelünk, tapintunk, gondolunk és akikkel együtt vagyunk, ahol élünk, amilyen benyomások érnek, amiket olvasunk, mind hat erre a templomra.

A hagyomány amit követek és gyakorlok, és amit kitanulni igyekszem ( nei gong, kínai orvoslás, stb. ) , és amelyre sokan csak úgy utalnak, hogy ja „csikungozol”, egészen mélyésgeiben tárja fel ezt a „templomot”. Segít feltárni, megérteni működését, és ami több hozzászoksz és felismered elsősorban, hogy egy templomban élsz. Csupán ez a tudat meg tudja változtatni a gondolkozásodat, a toxikus dolgok, gondolatok, érzések, emberek, körülmények kapcsán.

A figyelem befelé fordítása tehát nem menekülés, hanem út a megismeréshez,  a megismerést követi a belátás, azt pedig a helyes cselekvés és gondolkodás. Eszközünk a figyelem, képezni lehet, és segítségével megismerni a létet és az életet. Testet, elmét, tudatot és az ő együttműködésüket – vagy pont szét vált voltukat. Komoly munka folyik az ilyen kolostorokban, rengeteget tanítanak az itteniek , cska példával, de azon felül is. Ami kivülről, elmenekülés és üldögélés az erdőben, az belülről pokoli kemény, őszinte, feltáró munka. És rengeteg erőfeszítés. Ez természetesen nem csupán a kolostorok privilégiuma, de már jobban értem milyen védőbástyák ezek a helyek. Létjogosultsága mindennek azonban a világban is megvan és a munka elvégezhető ( persze van ami csak itt, vagy még inkább teljes elvonulásban érhető csak el ).

Az ember gyűri , marcangolja – olykor- lényének rétegeit, mélyre ás és az itteni technikákkal könyörtelenül szembenéz velük ( vipassana). Olykor hallom válaszként, hogy érzelem mentes robotok a szereztesek… és aki ezt az utat választja az is azzá válik. Pont az ellenkezője igaz. Olyan értékeket képviselnek itt, amely kiveszendőben van a világban. Gyakorásukat pedig mindennap többször  feajánlják minden lény  ( Te is kedves olvasó ) megsegítésére. Ez érezhető, és kérdés nem fér hozzá mennyire nemes. Enélkül egyébként nem is lehet sehova sem jutni.

Felismerésem: ” érzem ennek a szellőnek , ezt a frissítő, nyáron enyhet adó jellegét magamon, figyelmes vagyok rá, ahogyan a magas fák zúgnak és valahogy ez összeköt az összes olyan pillanattal az életemben, amikor ezt éreztem, bárcsak más is érezhetné…” ( meg még sok egyéb). Haha, szóval, amíg itt mindenki a nimitta fény stabilizálásával és egyéb komoly spirituális gyakorlásokkal van elfoglalva én ilyen csacskaságokat realizálok. 🙂 Komolyabbra fordítva a szót, amikor kitakarítod a „templomot” és nem egy hétvégén , hanem már hetek óta, mindennap és jól szervezett a működése, akkor az érzékelésed is kitárul. Észre veszed, hogy nem kapcsolódtál azelőtt az élethez, összehasonlítva felismered, hogy a tapasztalatok nagy része tompa. Ez kivátel nékül mindig így van, minden gyakorlónál.

A csikung amit itt az Adamtaonál együtt tanulunk, hasonló irányba mutat, felkészít, és mélységének köszönhetően évekre, évtizedekre alapot és ezsközt ad a gyakorlásra, hogy felszabadultabban, egészségesebben és teljeskörűen érzékelhessük, és működjünk együtt az élettel. Igyekszem bemutatni, hogy amikor itt annyit olvasol, hogy csikung, amögött konkrét gyakorlatok módszerek, és alkalmazhatóság áll. Tavasszal jövök eseményekkel, heti gyakorló órákkal, addig is kitartást. Remélem ízelítőül és sokak kedvére szolgált ez az írás. Sok szeretettel, takarítsuk azt a „templomot”, mert megéri. Mindennap. 🙂

Molnár Ádám 2022 január 8. Sri Lanka.