Az adott szó hatalma. Akarat, kitartás, igazság.
Csak egy kis tűnődés a témában.
A napokban munkavégzés közben elmélkedtünk asztalos jóbarátommal az adott szót értelméről. Majd pár nappal később , azaz ma egy dharma beszédben ismét felmerült a dolog. Mintha mindenképpen választ kellett volna kapnom a korábbi felvetésemre.
Azt fontolgattuk, hogy az adott szót komolyan venni, ahhoz tartani magunkat, talán szent dolog lenne.
Valójában egy rég letűnt kor misztériumává vált mára?
És mi az oka, hogy már csak annyira kevés embernek fontos igazán? Fontos úgy értve, hogy természetéhez tartozik, h az adott szóhoz tartja magát, és attól nem térül, nem csupán elméletben gondolkodik róla, hanem tetteiben is tükröződik.
Ennek ugyanis két fő alkotó eleme van:
1) a kimondott szót megválogatom mielőtt kimondom, és a tetteim ezt az irányt követik, bármi történjék is.
2) nem térít el semmi tőle, tehát annak megfelelően cselekszem, ahogy arról beszéltem.
Ez az összhang nagyon érdekes. A dharma beszédben pedig kitértek rá, hogy miért. Úgy tűnik a buddhista gyakorlás egyik nagyon fontos eleme. Enélkül az igazság sem érthető meg. Tehát ez egy nagyon jó példa miként manifesztálódik a gyakorlatban a szépen csengő bongó elmélet. Számomra pedig lényem egy darabkájára derült fény ez alkalommal. Csak amolyan halvány derengés.
Úgy gondolom ez egy érdekes témakör és a bátrak, kíváncsiak meg tudják vizsgálni magukban, hogy miként is állnak e téren. A csikunggal foglalkozók például, azt tudják, megvizsgálni, hogy a kimondott szóból, mit és milyen mértékben valósítanak meg. Egy pontig ez talán egyéni értelmezés kérdése, azon túl pedig univerzális.
Állíthatok én is bármit, a tetteim fogják megmutatni, hogy az adott szóhoz miként viszonyulok. A magunknak és másoknak adott szavunk megeshet, hogy jobban meghatározzák a körülöttünk és bennünk zajló eseményeket, mint gondolnánk.
A gyakorlás értelmében, szigorúbban véve pedig még mélyebb vetületei vannak.
( utólagos szerkesztés következik )
Csak ma hajnalban a gyakorlásra készülve ugrott be, hogy az egyetlen invokáció az egyik upanisádból, amit fejből tudok pontosan erről szól. Ez pedig az Aitaréja-upanisád invokációja.
Részletek belőle:
” Szavam szilárdan támaszkodjon elmémre,
Elmém szilárdan támaszkodjon szavamra,
…
Az igazat fogom szólni, a valósat fogom szólni…”
Az elhatározásaink is szorosan kapcsolódnak az adott szóhoz. Elhatározunk és kimondunk valamit. Például elhatározzuk, hogy gyakorolni fogunk valamit, egy bizonyos képesség megszerzése érdekében. Kénytelenek leszünk ezt addig folytatni, amíg az elhatározást siker koronázza. Ha feladjuk félúton, akkor nem tettünk eleget az adott szónak és bennünk megváltozik valami, elgyengül az akarat. Fel kell ismernünk mi okozza ezeket az eltérüléseket. És tisztán kell látnunk, hogy nem ismerhettük meg elhatározásunk tárgyát, mert nem tettünk neki eleget.
