Él bennünk egy belső ember, vagy élnie kéne.

belső ember
Az embernek hozzáférése van sok rejtett alkotóeleméhez, és ezek felfedezése és integrálása a kiemelt feladata. Nem tudja, de sejti, hogy belső alkotó elemei szétestek, szétszóródtak és így nem fér hozzá mindenhez. Valahogy nem él teljes életet.
Jobban szeretne működni, ügyesebben koordinálni az életét, de ezt nem teheti meg, ha belül szét van esve. Ezt sejtve, keresésbe fog, és kipróbálja , ami éppen adatik számára, módszereket, amik a keze ügyébe esnek.
Ha sikerülne integrálnia alkotó elemeit, erőit, akkor észrevenné, hogy egy teljesebb életet élhet, testileg és lelkileg is. Nagy kérdés, hogy a felfedezett módszerek tényleg hozzá segítik e ehhez, a kezdetben talán csak tudat alatti késztetéshez?
A nei gong gyakorlása során úgy találtam, hogy nagyban hozzá segített a folyamat, hogy a keresésem pontosíthassam, évről évre. És hogy a megértésem is igazodjon mindahhoz, amit meg tudok valósítani. A vágyakban és képzeletekben könnyű eltévedni, csak ezt tartsuk észben. A folyamat, a gyakorlás, maga a felismerés, és látás, így pedig a darabok integrálása.
Már nagyon korán felismertem, hoy létezik Egy tengelyünk, de ennek fontosságáról, akkor még nem tudtam, nem értettem. Ez a tengely rendez, ettől a tengelytől el lehet térni. A rendező erőkkel együtt és azok ellen is lehet dolgozni. Utóbbi esetben belső harc alakul ki, a kép, képzelet kerül összetűzésbe a valósággal. Így adódik a feladat, hogy integrálni próbáljuk a számukra igaz utat.
Az ember alkotó elemei horizintálisan és vertikálisan is értelmezhetőek és rendeződnek. Nyilván a vertikális rendeződés a nehezebb és sokkal komolyabb elköteleződést igényel, mikőzben horizontális integrálás nélkül lehetetlen, mert fennáll a szétszórtság veszélye.
Tehát úgy látom az elmúlt évek tapasztalatát, hogy a nei gong hozzá segített egy rendeződéshez, a módszertana által, lehetőséget biztosított másfajta működésre, és sokféle szinten, rétegben, így nyújtott segítséget a keresésben és megértésben. Ami nélkül irtó nehéz haladni , ténylegesen!
Egy utolsó gondolat a nei gong gyakorlásról. Vagyis igazából bármilyen gyakorlásról, ami számukra értékkel bír.
Mindig egy fontos, de másodlagos tényezőnek tartottam a csoportban gyakorlást, ahhoz a munkához képest , amit el kell végeznünk egyedül.
Úgy értem a keresés, sosem unaloműzés, menekülés vagy hiány pótlás volt számomra, sokkal inkább egy belső, autentikus, szabad hajtóerő eredménye. A vándorlás alatt az ember átadja magát erőknek és kilép a megszokott sémákból, hogy integrálhasson ismeretlen aspektusokat. Így a gyakorlásban is. Szilárd belső hajtóerő készteti arra, hogy azt tegye, amit éppen nem akar, vagy ami fárasztó. Esetleg kín, vagy fájdalmas. Ez az erő szerintem nem tőlünk jön. És elfogadása a legnagyobb feladat.
Azt ami adott, nem tudom megváltoztatni önmaga által, mindig kell egy segítség, és ez szerintem mindig vertikális. A csoport segítsége horizontális és szintén elengedhetetlen, de ez egy másik aspektus, most nem erről van szó.
Tehát eljárhatunk heti 1-2 alkalommal közös gyakorlásokra, ami támogató és nagyszerű eredményeket hoz a maga nemében, de a kérdésem, hogy benned megszületett az őszinte, mély hajtóerő, ami minden más erő ellenében is kitart, ha úgy tetszik hittel, akár a legnagyobb mepróbáltatások közepette is? Tudsz így létezni? Tudsz ilyen döntést hozni, és annak szentelni magad?
Ez nem kötelezvény, egyszerű törvényszerűség szerintem. Különböző elhatározások, különböző erőfeszítések egyenlegei.
Egyre tisztábban látni a keresések mögött megbúvó szándékokat, és ezek viszonyát az alázattal , esetleg őszinteséggel. ez az elegy , mindig egy sajátos keveréket mutat minden emberben. Csodálattal tűnődök el a sokféleségén, és kíváncsian szemlélem, hogy hova vezetnek egyes kísérletek. Azt kívánom mindenki találjon vissza lelke feladatához, és integrálja erőit a feladat érdekében. Egészségben, kitartással. Ehhez segítsen minket az Isten.