Annyi téma van, és mindig szétszaladnak előlem. De most, háhá, emlékeztetett egy beszélgetés Manchesterben.
Mielőtt engednék a kísértésnek és ide ráncigálnám a szokásos idézeteim egyikét ( ez most tényleg szép lesz), igyekszem leírni a lényeget, ahogy ma látom a fájdalommal kapcsolatban. És kedves barátom példáját is, amivel emlékeztetett.
…Amikor elkezdünk elkerülni dolgokat, amik kellemetlenek, fájnak, akkor szépen lassan hálóként sző körül minket egyfajta áltatás szövevény. Azért áltatás, mert az elkerülő manőverekkel bonyolítjuk a helyzetünket és a kilátás zavarossá válik.
Ez oda vezethető vissza, hogy komfortot keresünk és fájdalmat kerülünk, és ez válik a vezér ideánkká. Egy idő után már nem tudjuk miért de mindig a „csavaros” utat választjuk. Például a magyarázkodást, vagy a hazugságot. De ezt senki sem veszi észre mert megtanulta elhalkítani a lelkiismeretének hangját.És magyarázatai túlkiabálják saját belső vezér szólamuk suttogását.
| Ma arra gondoltam az autisztikus hajlamokkal kellemetlen ezt a világot szemlélni. A magától értetődő őszinteség útjába áll ez az elkerülő manőver és művelői vastag réteg áltatás szövevényt hordanak magukon. Ezt nagyon kellemetlen látni és tapasztalni. Ebben együtt működni. Kevésbé kellemetlen, mikor elalszik a tudatosság, és a dráma mindenkire ugyan úgy hat, csak hát hamisabb is ezáltal. |
Tehát azt jó tudnotok, hogy ahhoz, hogy önmagatokkal szembe tudjatok nézni, erő kell, másképpen Qi (csí), és természetesen egyfajta folyamata a rendeződésnek. A Qi konkrétan itt energia, többlet.
Arra szeretnék kilyukadni, hogy sokkal könnyebben áltatjuk magunkat, ringatjuk hamis valóságba, mint az ellenkezője. Mert az ellenkezője mindig ellenállásba ütközik, amit le kell győzni.
A Qigonggal is így van. A hiedelmünknek, elménknek tetsző verziókat fogadjuk el, és így illeszkedünk a szokásos áltatás alapú működésbe. Keresünk felmentést kibúvót vagy kifogást. Esetleg elterelnénk figyelmünket.
Kedves barátom emlékeztetett, nemrég, hogy számára a nei gong gyakorlása hozta meg, hogy képessé vált felismerni és kilépni olyan helyzetekből, amikre évtizedekig nem volt képes. Azt mondta erre, alapvetően a nei gong gyakorlás fájdalmai és tapasztalatai vezették. A fájdalmon keresztül megértett sok mindent magával kapcsolatban. Idővel, ahogy ez újra és újra megtörtént, magabiztosságot gyűjtött össze, és kikristályosodtak felismerései. Amiket megértett ezáltal, átformálták mindennapi életét is.
Az emberek általában véve egyfajta energia szinten belül mozognak, itt ebben fáradnak el és töltődnek fel újra. Sosem lépnek túl ezen a szinten. A nei gonggal ez megváltozik.
Itt érünk válaszúthoz, itt emlékeztetek újra az áltatás szövevényre. Az egyik út az illúziók talaján vezet, itt fő célunk a boldogság, és a jó érzetek keresése. A másik út a valóság, amelyben nem fő cél már a boldogság, itt létünk valódi fajsúlyát keressük, bármi áron. Akár a fájdalmon keresztül is. Ha ez boldogsággal jár, rendben, ha éppen nehézséggel, az is pontosan rendben van.
Gurdjieff említette anno, hogy az embert szinte minden alvásra kényszeríti, újra és újra fel kell ébrednie, amíg el nem éri a teljes felébredést. Ez az áltatás szövevény nehézsége, alvásra sarkall minket. Az egyik ilyen nehezítő tényező, hogy mindig a könnyebb utat keressük.
Nem kell messzire menni. Vizsgáljuk meg, mikor ismertünk be valamit utoljára, igazán. Az azért, fáj, nem? 
Tehát nem a mazochizmust advokálom itt, távol álljon tőlem, csupán a fájdalomhoz való viszonyunk vizsgálatát szorgalmazom. A nei gong erre kitűnő terep.
„Az élet nem magától értetődik. Azért, mert mint a régiek mondták, az életet nem a természetesség jellemzi, hanem a varázs. Élni annyi, mint megrázva lenni, annyi, mint önkívületben lenni, megrendülve lenni, mint a gyökerekkel kitépve lenni, kínlódni és őrjöngeni a meglepetéstől és a csodálkozástól, a fájdalomtól és a zavartól, a borzalomtól és az örömtől, a meghittségtől és a félelemtől, a szenvedéstől és a gyönyörűségtől. Az életnél nincs természetellenesebb. Az élet kegyelem.” – Apokalíptikus monológ_ Hamvas B.
Be tudjuk vallani, hogy nem mondunk igazat, mert fájna? Fájna az énünknek. Mindeninek legalább egy tucat alkalma van naponta arra, hogy ezt megvizsgálja, aki szerint nem, az hazudik.
