Sebek
Mentálisan és fizikálisan is léteznek sebek, a viszonyunk hozzájuk meghatározó.
Az első , amit érdemes tisztázni, hogy számunka, személy szerint mit jelent az , hogy seb. Mit tartunk sebnek fizikálisan, és mentálisan, mi a viszonyunk vele: hordozzuk, mutogatjuk, takarózunk vele, félünk tőle, megijedünk tőle, meg akarjuk gyógyítani?
Apró apropó:
Bő hat éve gyakorlok nei gong-ot, ez idő alatt annyira sok változáson mentem keresztül, egy részük csak jó sokára esik le. Ilyen az is, hogy más a viszonyom a balesetekhez. Nem ijesztenek meg, érdekes jelenlét vesz rajtam erőt és egészen higgadtan tudom látni. A minap belefúrtam a középső ujjamba egy 6-os fafúró szárral. Az arra van, hogy a kemény fát is szépen bemarja. Bemarta. 🙂
Amikor leválik az érzelmi, félelmi réteg az eseményekről, akkor maradnak a puszta tények. Nagyon gyorsan mérlegel az elme, ha rend van a fejben. A fájdalmat sem ugyan úgy regisztráljuk. Egészen vicces adalék, hogy a seb tisztításakor egy csipesszel megpróbáltam kivenni egy darab hajszálat a sebből- csodálkoztam is, hogy mit keres benne. Aztán lassan rájöttem, hogy nem hajszál, hanem egy tépett idegszál. Furcsa is volt meghúzni.
Szóval lényegében ilyenkor vagy mosolygok, vagy nevetek. A nei gong edzésnek köszönhetően az idegrendszer valószínűleg annyira megerősödik, hogy a tűrő és állóképesség megnövekszik, de olyan területeken is, amit csak később ismerünk fel, amikor a helyzet úgy hozza.
Namost.
Ez egy nagyon fontos aspektusa a nei gong gyakorlásnak. Mellékhatás ugyan, de az alapelvekre mutat vissza. A gyakorlás sokszor nem könnyű, sőt, fárasztó, nehéz, megerőltető, megpróbálja a gyakorlót. Nem hiszek és nem követem a napi 10 perces trendeket, az nem elég az átalakuláshoz és sosem vezet ilyen eredményekre, ha elkerüljük a nehézségeket. De a nehézég, csak egy oldala a nei gong gyakorlásnak, a másik oldala a kiengedés. Spirálisan, egymást hajtó folyamatok, vagy egy azon érem két oldala- ahogy mondani szokás.
A gyakorlás kezdetben a fizikai testet célozza és az idegrendszert, és bizony átalakítja ha:
Rendelkezésre áll a korrekt módszer, átlendülünk a küszöbön ( értsd: a hatás eléréséhez szükséges minimum munka / adaptáció ). Ezek a kezdetek, később átalakul a ygakorlás, többször is. De a test és idegek szintjén a szövetek és rostok tekintetében így megy ez. Az álló és tűrőképességhez ez egy adalék. A másik nehezebb a Qi kérdése. Ez a legfélre érthetőbb területe a csikugnak. És rendre félre is értik, nem hisznek a régieknek és nem gyakrolnak eleget, elég alázatosan.
Vissza a 6-os fúró esetéhez.
A seb amit vágott mély, gyakorlatilag felverte a húst, mint egy habverő 🙂 ,tisztítás, kötözés után és miután befejeztem a munkát, lepihenve átéreztem, mennyire szeretem ezt a sebet. Innen csak egy ugrás volt megérteni, hogy minden „sebemmel” így vagyok – és már bocsánat de ez nem egy new ages kijelentés. Ez átélhető, őszinte valósággá szilárdul, ha megfelelő a tudat állapota hozzá. Velem ritkán esik meg. Szóval ott ültem a sebbel és nem akartam meggyógyítani, nem rohantam orvoshoz, és nem aggódtam, most sem aggódom. A bizalmam és nyugalmam mély a témában.
De a lényeg: mi a viszonyunk a „sebeinkhez”? Őszintén látva, mennyire vagyunk a sebeink? Mennyire határoznak meg minket? Nekem nagy segítségemre van a tanítás és a gyakorlás által átfordul bennem megértéssé az élet 1-1 aspektusa. De ez szó szerint értendő, ott vagy és gyakorolsz állsz, mozogsz, munkálkodsz. A munkálkodás maga a folyamat. Nem az eredményért, hanem önmagáért. Aztán olykor felnézel és látod, hogy változnaka dolgok benned és körülötted. És egyre többet mosolyogsz. Ez van. Most ez van, most egy seb van, az ő kilógó ideg rostjával. Rendben van így, hogy lehetne máshogy? 🙂
Franc az egész, ezek csak félrevezető szavak, a tapasztalás lesz a valódi dolog, a Qi is akkor lesz valódi, amikor valóban, gyakorlatban talákozol vele. A lényeg, hogy menj és csináld! Menjek és csináljam. Ezen igyekszem folyton, hogy elmondjam, amit gyakorlással tudunk felismerni. Köntörfalazás és hamis ígéretek nélkül. Ez most kicsit még nyersebb lett. Maradhat? 🙂
