Stressz / Feszültség
Az alap állapotunk megannyi tényező eredője, amelyek nagy része egyáltalán nincs a felszínen, vagy “nem beszéljük a nyelvét”, nem értjük. Ami azt jelenti, hogy állapotunk oka, számunkra rejtve marad, “nem tudjuk mi bajunk”.
Alapvetően kétféle stressz tényező érhet bennünket, külső és belső stressz faktorok.
A stressz eredetileg a szervezet ingerekre adott válaszreakcióját jelölte. Beszédes tény, hogy ez mára megváltozott és ma a stressz szó inkább valami olyasmire utal, amely hosszan fennálló, egészségkárosító hatású.
Az egyenleg további meghatározója, vagy határozatlanja, hogy adaptálódunk, “normalizálunk”. Tehát képesek vagyunk hozzá szokni az egészségkárosító állapothoz is. Egészen addig a pontig, hogy már észre sem vesszük, fel sem tűnik, ‘nem is fáj’. Már csak akkor ismerjük fel a hatást, amikor elmúlt, feloldódott.
A belső feszültséget, idegességet teljes mértékben fedheti vakfolt. Ennek több oka lehet, az egyik például, hogy menekülünk előle. Az ember alapvetően kényelemre törekvő lény és kerüli a fájdalmat. Ennek megfelelően sokszor “menekülünk ki a testünkből”. Például ideákba, ábrándokba, spiritualitásba, vagy szenvedélyekbe, szokásokba, legtöbbször munkába. Nem vagyunk jól magunkkal.
Belső stressz faktorok
- Függőség vagy függetlenség,
- Kapcsolat vagy magány,
- Kifejezés vagy elfojtás
- Menni vagy maradni.
Szorzó: befolyásolható vagy befolyásolhatatlan a faktor.
Eddig tartott az írás tézise.
Irdatlan mennyiségű szakirodalom és egyéb foglalkozik a stresszel, ezek állományát nem is gyarapítom.
Írni annak a gyakorlatnak a mezsgyéjén tudok csak, amit, úgy hiszem hitelesen képviselni tudok, az által, hogy következetesen végzem. Ez pedig a taoista belső művelés. Köznyelven egyszerűen csikungként ismert, mégis annál jóval több mélyebb és sokrétűbb gyakorlatokat, technikákat tartalmaz.
Azzal, amit nem látok, érzékelek, nem tudok mit kezdeni, -elvileg. De pontosítsunk, bontsuk ki: a vállamban lévő mély feszültséget, ami miatt mindig felhúzva tartom már nem is érzem, nem vagyok tudatában. A testem azon része, valamely oknál fogva kiesik a látómezőmből. Ha a figyelmemet oda irányítom, ha sikerül, esetleg újra érzem a fájdalmat, vagy csak egyfajta feszességet és tudatára ébredek az állapotnak, már alkalmam nyílik valamilyen megoldáshoz nyúlni.
Úgy vélem a figyelem állandó kifelé irányítása által többségünk “kikerült a testéből”, nem uralja azt, nincs tudatában mi zajlik benne. A csikung módszertana, nem orientált a stressz csökkentésében, paradox módon, mégis ez történik mellék hatásként.
Tradícionálisan azzal kezd a gyakorló, hogy felismeri a testét, és eszközként dolgozni kezd vele, megmozgatja, és eközben újabb és újabb felismeréseket tesz. Haladó szinten olyan mértékben térképezi fel a testét, amely korábban elképzelhetetlennek tűnt volna. Ez a fentiek értelmében fontos csupán, hozzáférést jelent mélyebben tárolt tartalmakhoz.
Na de kérem , most jön valami nagyon fontos. Ezzel párhuzamosan megtanulok elengedni, és nem amolyan felszínes intellektuális értelemben, hanem gyakorlatban. Lépésről lépésre. És nem azzal kezdem, amivel szeretném, hanem azzal, amivel ‘tudom’. A test tudatossággal, a figyelemmel együtt kell hogy fejlődjön az elengedés képessége. Új tartalmak csak ezután tudnak feltárulni előttem.
! Létezik erőszakos felszabadítás is. Ezek olyan rendszeréből kiemelt ősi, vagy modern módszerek, amelyek nagy hatással vannak a gyakorlóra, nagy katarzissal járnak, de legtöbbször rengeteg kárt okoznak ! Ennek ellenkezőjére törekszünk, biztonságosan kifejleszteni ezeket a képességeket, stabilizálni őket.
Tehát a helyzet az, hogy feszültségeink, stressz faktoraink, akár külsők, akár saját magunk által generáltak, lefogják a rendelkezésünkre álló energiák nagy részét. Például a belső őrlődés, vitatkozás, érvelés önmagunkban, saját stressz faktor. További feszültséget generál. Megoldása a felismerésben van, de legalább is azzal kell kezdődjön.
Test , elme, lélegzet, felszabadítás lehetséges, mozgásosan, állva, ülve, lényegében a módszertanon múlik, hogy mit alkalmazunk. Megfigyeléseim szerint a nei gong gyakorlás egyik fő mellékterméke a stressztűrő képesség javulása. A bekezdésben olvasottak értelmében: a külső vagy belső inger már nem lép át egy bizonyos küszöböt, az ember rendszerei megerősödtek, centruma stabil.
Ma számos gyakorlóval nekifogunk ezeknek a módszereknek az elsajátításához a budapesti elvonulásunkon. Minden egyes ilyen alkalommal eszközt kap a kezébe, és lehetősége nyílik a gyakorlóknak , hogy felismeréseket tegyenek és fejlődjenek.
