Szorongás
Test és elme kapcsolata.
A szorongás egy alapvető funkciónk, megvan a helye és rendeltetése, problémával vele kapcsolatban akkor beszélhetünk, ha:
– hosszabb ideje fenn áll,
– nem találunk rá megfelelő választ,
– helytelenül aktiválódik, nem megfelelő élet helyzetre.
Ma már nem csak közvetlen konfrontáció váltja ki, hanem vélt, vagy várható fenyegetettséghez is kapcsolódik. Lehet külső és belső indíttatású is, illetve ezek keveréke. Ráadásul időben és intenzitásban is sok változóval.
Szorongás, félelem és idegesség körei amikor összekapcsolódnak, és hosszan fenn állnak, kifárasztják a szervezetet, ilyenkor még nehezebb visszatérni egy egyensúlyi állapotba, amiből józanabbul rá láthatnánk az adot télet helyzetre. Innen lehet nagyon sok „iskola” szerint beszélni a szorongásról, és annak háttereiről.
Az egyik legfontosabb, hogy a nézőpont, az a hely ahonnan megfigyeljük a történéseket változhat, szorongás esetében pedig eltolódik mindig az egyén alkatának és állapotának megfelelően, ha úgy tetszik egy sajátos szűrőn keresztül látja a történéseket, vagy valószínűsít. Ilyenek: a harag, a félelem, düh, sértettség, magány, elidegenedés, zavarodottség. Egy erős központ nélkül, elfogynak a kapaszkodók és nehéz meghatározni az Én-t és nehéz meghatározni a „világot”.
Az egyik lehetséges megoldás a test és elme integrációja. De még ez előtt kiemelnék egy nagyon egyszerű technikát, amellett pedig fontosnak tartom közülni, hogy hosszan fenn álló nehézségek esetén semmi sem helyettesíti a szakember segítségét…
Minden esetre egy gyengéd és hatásos megközelítés lehet a figyelem testbe engedése. Természetesen csak abban az esetben, ha nem hordoz a test túl sok feltérképezetlen traumát, fájdalmat.
Lényegében arról van szó, hogy figyelmünk nagy arányban elragadtatik a külső impulzuok hatására, főleg ma az információs boom évszázadában. Az idegrendszer nem biztos, hogy kész rá, hogy naponta több tíz emberről szerezzen be képi és egyéb információt a közösségi hálókon, híreket az összes média portálon és a szinte korlátlan rendelkezésre álló adatot is feldolgozza. Ott van még a korlátlan telefon hívás lehetősége, és a szórakoztató ipar, marketing és reklám dömping.
Ebben az adat viharban áll az ember és igyekszik meghatározni ki is ő valójában. Hiszen ha külső forrásokból tájékozódik, összehasonlít, mérlegel, akkor előforudlhat, hogy nem megfelelő a viszonyítási alapja, és szorongani kezd. Jól csinálja e amit csinál, helyesen cselekszik beszél, étkezik, öltözik stb…
Vissza a test elme kapcsolódási pontokhoz. Lényegében, ha sikerül nyugodt körülmények között a figyelmet a testbe vezetni, és éppen nem vihart találunk oda bent is, akkor az elme meg tud nyugodni, fel tudja venni a test formáját és stabilizálódik benne. „Itt van.”
Ebben a folyamatban tud segíteni a shiatsu terápia, kifejezetten. A shiatsu terapeuta jelenléte és érintése iránymutatóul szolgál. Hiszen ideális esetben ő semleges, viszonyulása figyelemmel teli, megértő és elfogadó. Ez a közeg lehetőséget biztosít a „megérkezésre”, vissza találásra. Ideális esetben, a shaitsu terapeuta, nem „akar” semmit elérni, azon kívül, hogy a technikákat végzi az állapot felmérés alapján, lényéből sugárzik ez a fajta hozzállás, és mivel professzionális körülmények között, nyugalomban kapcsolatba kerül a vendéggel, hat rá, segíti a megnyugvásban.
Másik terület ahol szintén helyet kap a test és elme kapcsolódásának módszertana, a nei gong gyakorlata. Test munkával kezdeni , segít hogy újra birtokba vegyük a testünket és reá figyeljünk. Ez maga a módszertan, később pedig erős alap hogy fejlesszük figyelmünket és felfedezzük a testet mélyebb szinten. Mivel a felfedezés az elmén át zajlik, így törétnik, hogy a gyakorlatokon keresztül a test és elme integráltabb állapotba kerül.
Létezik olyan szélsőséges eset, amire a terapeuták úgy referálnak, hogy az illető egyén nem „lakja a testét”, „nincs a testében”. Ezt úgy tudjuk megérteni, ha elképzeljük, hogy a figyelem képes az elme történéseire, képeire figyelni, „elkalandozik” és anélkül, hogy észre venné, többet tartózkodik, „odakint”. Felhőkben, elképzelésekben, jövőképben, múltban, forgatókönyvekben, és reményekben, tervekben.
A test megfigyelése, nem egy mindenható módszer csupán egy alkalmas eszköz. A megfelelő körülmények között jól használható. Kóros esetben szakember segítségét igényli. Másképpen mondva, a ma oly népszerű mindfulness sem való mindenkinek, biztonságossá kell tenni a figyelem befelé fordításának menetét, és ez olykor előkészítést igényel.
A nei gong módszertanát abban látom biztonságosnak, hogy ezzel az előkészítéssel kezd, a testi munka hangsúlyos az elején. Nem keresgélünk energiákat, és mentális formákat, képeket, hiszen pont onnan, a túlzott elmei működésből igyeksznk visszatérni egy nyugodtabb működésbe, lehetőséget teremtve a testnek hogy adaptálódjon, feldolgozza a történteket, és újra rendeződhessen.
Később ebből rendezett állapotból indulunk ki, és haladunk mélyebbre a test és elme integrált állapotainak feltérképezése felé, majd a Qi területére. A labilis elme elhisz bármit, saját magának is. Ne feledjük a kiinduló tétel az volt, hogy ha nehezünkre esik tájékozódni a kik vagyunk, hol vagyunk a világban kérdésben, akkor érvényes ez a megközelítés.
Amint elegendő mennyiségű Qi áll rendelkezésünkre, működése szabályzott , testünk adaptációra, változásra kész, formálható állapotban van, másképpen fogunk tekinteni az élethelyzeteinkre, mégha azok nem is változtak.
Ehhez segít passzív módon a shiatsu és aktív módon indirekt a nei gong gyakorlata. A nei gong nem terápia! , hanem önművelési módszertan.
