Érvek, hogy miért gondolják, hogy Ironman távon nem számít az úszás. Vagy általánosan véve triatlonban.Az amatőrök a kevés szabad idejükből, legkevésbé az úszásra áldoznak.
Az érv az hogy a teljes távból, versenyidőből az úszás a legkevesebb. Olimpiai távon az úszás kb. 1/6-a a teljes időnek, Ironmanen ( 10 órás célba érésnél ) kb 1/10-e.
1) Kiemelném legelőször, hogy az úszás résztáv remekül pozícionál. Ironman távon csak 1 perccel jobb úszó idő is lehetővé teheti , hogy azokkal jöjjünk ki a vízból, akikkel korábban nem tudtunk, és esélyünk van velük haladni, versenyezni kerékpáron, ahelyett, hogy üldöznénk őket.
2) Mindezt , nem 90%-os, hanem csak 80%-os energia befektetéssel. Sokszor elég csak pár ütés/per perc pulzusszámmal erősebben hajtani, hogy exponenciálisan több energiát használjunk fel.
3) Az úszás nem gravitációs sport, így alkalmazható stratégiailag, sérülés elkerülésre, úgy, hogy közben tüdő kapacitást, keringést és állóképességet, edzettséget is fejleszthetünk.
– talán ez az utolsó pont a legerősebb, mindegyik közül. Mivel az említett példa alapján felmerül a kérdés:
Miért edzek többet és keményebben úszásban, egy perccel jobb úszó időért, ha ennyit csak a depóban is el tudok pazarolni, 1-1 hibával?
A nagy javulásokat nyilván a maratoni távon lehet produkálni, ott akár 10-20 percek is +/- elő fordulhatnak, állapottól függően. Kerékpár, stabil edzettség mellett, viszonyag kiegyensúlyozottan jósolható. Ezek fényében az 1 perces úszó idő javulás eltörpül, akkor érdemes tényleg energiát befektetni?
Mindig egyéni megértés kérdése lesz ez. Én a 3-as pontot hangsúlyoznám ki, és a pozicionálásban rejlő lehetőségeket. Ezek a maratoni távon fogják meghozni az eredményüket.
Végső soron:
– Ha takarékosabban, jobb úszó technikával, energiát spórolva, tempót beosztva csak 1 perccel előrébb jövök ki, lehetőségem van csatlakozni jobb kerékpárosokhoz. Velük haladva beosztva az energiákat tudom le a kerékpár távot, esélyem nyílik egy erős maraton időt hozni.
Egy példa a történelem hasábjairól.
Kb. 10 éve Esztergomban éltem, amikor meglátogatott Major Józsi. Akkoriban már Arizónában élt, az úszó edzőjét is ismertem. Lementünk az uszodába, és megnéztem mit lehetne kihozni Józsiból, milyen technika illene hozzá a legjobban. Sikerült, érdekes volt, de nem történt később ennél több, folytatták a munkát.
Mindig figyeltem a hawaii versenyeit, és nagyon drukkoltam, de egy idő után egyértelművé vált, hogy Joe évtizedek munkájával már annyira stabilan jó kerékpáros és főleg futó volt, hogy svájci óra pontossággal hozta a részidőket.
Arra jutottam, főleg a karrierje vége felé, megérné 1 évet főleg az úszásra áldozni. ( Annyira bevéste már a telejsítményeket keérkpáron és futáson, hog ylett volna játék tér erre.) Főleg mikor megjelentek az ITU-s versenyzők, és nagyon elléptek úszáson. Őket már nem lehetett utolérni kerékpáron, együtt haladtak elöl, más dinamika, mint a magányos üldözés.
Szóval mindez csak teória, de érdemes elgondolni, mert szerintem mindig helyzet függő a stratégia. Annyira megnéztem volna Joet, egy 5 perccel erősebb úszó idővel, a többiekkel haladva, energiát spórolva mit tudott volna. Kész voltam a kihívásra egyébként akkoriban, motivált ez a kérdés, már csak azért is mert Joe felépítése, ami lehetővé tette h ennyire erős kerékpáros és futó legyen nagy kihívást jelentett a medencében. Sergio nem volt alkalmas rá, hogy áttörést hozzon számára.
Igyekszem hozni a második úszás elemzős videót, egy nagy úszó legenda vízalatti technikáját mutatom meg, és talán mesélek is egy kicsit.
Ádám
