” A lélek legmagasabb rendű erői háromfélék. Az első a megismerés, a második az irascibilis ( robbanékonyság, becsvágy), ez egy feltörekvő erő, a harmadik pedig az akarat.” – Meister Eckhart.
Az első részben ( itt ) már megalapoztunk egy újfajta gondolkodásnak, az eltelt idő alatt kontemplálhattunk az akarat, a Vesék funkciói és az élet esszencia, valamint az életút kapcsolódásai nyomán. Erről az alapról elrugaszkodva, bátran folytatjuk most.
Eckhart mester idézetét arra használom, engedelmével, hogy átvezessem a tárgyalni kívánt fogalmakat a nei gong gyakorlás területére.
Elsőként : a megismerés. Nei gongban a megismerés nem csupán intellektuális, pontosabban a teljes megismeréshez, nem lehet intellektuálisan eljutni, és aki, ezt nem látja be, nem lesz hozzá elég alázatos. Másképpen fogalmazva, nem lát tisztán, hiszen tudni vélni nem egyenlő a megismeréssel, és így fennáll a veszélye az önbecsapásnak. A megismerésre kell irányuljon őszinte szándék, és ezeknek helyes módszerrel kell találkozniuk.
A feltörekvő erő, eddigi korlátozott megértésem és tapasztalataim szerint a nei gongban arra vonatkozik, hogy ahelyett , hogy szétszórnám az energiákat, és a figyelmet, összpontosítva azt, felfelé törekszem. Másképpen: a vertikális sík felé is (!) igyekszem. Átlátni a gyakorlást, vagy a legtöbb helyzetet mindig könnyebb egy felsőbb pozícióból, ahonnan, szélesebb perspektíva nyílik. Ám ezek a pozíciók, „alulról” láthatatlanok számunkra, erőfeszítésekkel, kitartással és álhatatossággal érdemes törekedni, a megismerés által a feljebb jutásra. ( na de, ma már ilyet mondani, nem „pol-korrekt”, hogy mer bárki is felfelé törekedni… Nyomban korrigálnom kell és megjegyezni, hogy itt nem más emberek fölé kerülésről van szó, tehát senki se féljen… csak nyugalom. ) 🙂
Az akarat. Olyan terület ez, amit nagyon hasznos „kivesézni” 🙂 , megvizsgálni a lehető legtöbb aspektusát, hogy érthetővé válljanak a klasszikus iratok, vagy egy-egy kijelentés az akarattal kapcsolatban. Egyértelműen nem az akaratosság a lényege, se nem a törtetés, vagy a hatalmaskodás. Akaratunk szerint cselekszünk. Akaratunkat elvehetik, helyettesíthetik, meggyengíthetik. A fő, hogy tisztábén lássuk az akaratunkat. Viszont,az akarat lehet túl erős is, olyankor használunk akaratot, amikor elég lenne a figyelem, vagy megismerés, és ezzel kifárasztjuk magunkat. elfogy, az az életerő, amelyből az akarat táplálkozott.
A megismerő figyelem fényt derít ezekre a dinamikákra, és így nyílik lehetőség a gyakorlást a megfelelő minőségben folytatni.
Következik az a tétel, ami szerintem teljesen átfordult a fejünkben és hétköznapi értelemben is bevett szófordulatokkal szilárdult meg.
” Meglátom, hova fér be a napomba.” , ” Azt hiszem napi 30 percet be tudok illeszteni a napomba.”
Míg ezek a feltételek teljesen rendben vannak az elfoglalt embereknél, addig esetleg megvizsgálhatóak, azoknál, akiknek igazából lenne idejük, de, vagy ön-szabotáló módon, halogatnak, vagy a figyelmük szertefoszlik és bele kapnak sok mindenbe ahelyett, hogy öszpontosítanák az erőiket. Mérlegelni kell, hogy milyen hozzállással rendelkezünk az adott témával kapcsolatban.
Azért fontos tudni, hogy kiről van szó, hogy tudjuk a feltételek nekünk szólnak e vagy sem. Véleményem szerint a fent idézett szó fordulatok használatával eltéved az, aki komolyan érdeklődik egy téma iránt. Lehetséges, hogy csak megszokásból fogalmaz így, én azonban úgy vélem, nem gondolunk bele igazán. Ezért a fejünkben egyrészt időnként magasabb célokról álmodozunk, másrészt viszont nem határozzuk el, elég pontosan, hogy mit akarunk valójában.
A gyakorlás és a tanulás nem belefér a napomba, ha komolyan tanulmányozok valamit, hanem annak szerves része, az élet részévé válik. És újra csak emlékeztetőül, ez csupán azokra vonatkozik, akik, komolyan kutakodnak egy témában. Realx. ,)
A céltudatosság helyén való, azok számára, akik el szeretnének érni valamit. Nehéz bármit is eldobni, amit nem értem el, vagy nem valósítottam még meg! Tehát rendben van akarni. De a helyes módszer ismerete elengedhetetlen és a helyes időzítés is fontos. A megismerés lehetővé teszi , hogy eldöntsem, hogy adott módszer nekem való e, sőt azt is, hogy rendelkezem e a szükséges minőségekkel, képességekkel.
Ellenkező esetben felőrlöm erőimet, vagy azért mert akarattal helyettesítem a megismerést, vagy mert helytelen módszert alkalmazok, vagy mert nem a megfelelő időben teszem ezeket. Az eredmény mindegyik esetben egyfajta kudarc, vagy az erők szertefoszlása, vagy feladás. Alapvetően ugyan oda vezethető vissza mindegyik kimenetel: elfogyott a Qi. A józan belátás, a tiszta megismerés és a helyes akarat stabilitást kölcsönöz, és az úton tart. Erőinket beosztjuk, és nem hagyjuk őket szertefoszlani. Az érzelmi stabilitás egyik fő komponense ennek a folyamatnak, ugyanis érzelmeink nagy arányban befolyásolják döntéseinket és tetteinket, sőt szándékainkat is. Nem egyszerűen az érzelmekről van szó, hanem a kaotikusan áramló, asszociáló érzelmekről, és arról, hogy azonosulunk ezekkel az állapotokkal. Megygyőzzük magunkat, ahelyett, hogy megismernénk, iletve a szokásainkhoz fordulunk menedékért. Ha a Szív kimerül, az magával hordozza a Vesék kimerülését is, és kampec az akaratnak. 🙂
Rengeteg féle képpen le lehetne zárni ezt az írást, lehetne szó a lélekzetről, a légzés és a Tüdők és a Vesék viszonyáról, az életerő / Vese esszencia funkcióiról az akarat , bölcsesség, és belátás kapcsán. Vagy a félelem ( mint érzelmek csoportja) és annak , gyakorlatilag szűrőként működő hatásáról a világlátásunkra. Vagy az alsó dan tien és a Vesék kapcsolaráról.
Most mégis azzal zárnám, hogy időnként próbáljuk a megismerésünket a felfelé törő erő szolgálatába állítani és az általában , horizontálisan szétszóró tendenciákat mellőzve, tekintsünk felfelé is. Van, hogy nagyon görcsösen akarunk , és ez felőrli erőinket, időnként megéri a helyzetből felfelé törekedni, akár összetettebb, felsőbb ideák irányába, amely ha más nem pihenőhöz, frissítő lélekzethez juttat.
Jó gyakorlást. Ügyesen. ,)
