nEM A kÖRNYEZETED rOMLOTT eL, hANEM tE.
De ez nem olyasmi, amin sajnálkoznunk kellene, azzal sem megyünk semmire. Ami azt illeti ez az egész egy gyönyörű iskola.
Most igazából arra gondolok, hogy persze a környezetünk is elromolhat, de a lehetőségek szemszögéből ez kevesebbet számít. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy én , itt és most mit tehetek?
[ az általánosításaimért elnézést kérek, az elgondolásaim nem reprezentatívak mindenkire. vegyük alapul azokat akikre vonatkozik, akiknek lehetőségük van az alap szükségleteiken felül tenni. ]
Például mindegy hogyan ülsz napi 6-8 órát a munkában, kikerülhetetlen egy alapvetően mozgásszervrendszerre káros tevékenység. Olyan ez, mintha a szerződésbe foglalták volna, a csípőd bemerevedik, a lumbális gerinc kiboltosul, esélyeid a sérvre, elhízásra megnőnek.
Ez amolyan alap matek, vagy logika. A testtel az fog történni , amit csinálunk vele. És ettől szarul vagyunk olykor! Talán hagyjuk is a félre beszélést.
Nincs olyan nagy baj amúgy itt Európában az élet színvonallal, ahhoz képest, amennyit panaszkodunk és nyűglődünk. De csak mert szarul vagyunk ebben a bőrzsákban! 
Olyan az életvitel, olyanok az ok okozati folyamatok. A mozgás nem váltható ki pirulával, vagy masszőrrel. Persze a szart lehet pofozni. A marketingje is jó manapság.
Sokkal bevállalósabb lenne azt mondani, értem én hogy elrontottam, utálom a munkám, a lakhelyem, ezt a koszos várost, nyilván tudom hogy nem így kéne élni. Ismerem a függvényt, látom mindkét oldalt, kötöttem alkukat, ennek ez a vége.
Ez lenne az a pont, ahonnan el lehetne indulni. Egyéni szinten szembe nézni tetteink, gondolataink, szavaink következményével. Nem a politikára fogni, vagy a közhangulatra, vagy arra aki bántott. ( dehát , ahogy ezt leírom bekapcsol az agynak az a területe ami már be van programozva a hibáztatásra, nagyon domináns. )
„Nincs időm mozogni menni, munka, család… Te könnyen beszélsz, nincs családod… Te könnyen bezsélsz mindig jó lehetőségeid voltak, bezzeg nekekm… ” Nos- sosem ismerheted a másik felet! Én sem ismerhetem. Nem minden leírt és elhangzott szó releváns ránk nézve. De van, amiért vállalnunk kell a felelőséget.
Szóval csodákat lehet csinálni! Hogyha, a panaszkodás, kivetítés, aggodalom és bosszú helyett máshova irányítjuk a kis energiáinkat. Ami aztán növekedésnek indul. Van, hogy csak (?!) döntés kérdése.
További okokat szolgáltatnék még a megkövezésemre:
Sokakkal találkozom, akik szarul vannak a testükben, és szart sem tesznek ez ellen, hasonlóan szarul vannak az elméjükben és szívükben is – mindkettő megvan mérgezve, ahogy a test is.
– állj fel, és hozd rendbe a SAJÁT tested és, saját elméd, szíved.
Érdemes ezt az előtt megtenned, mielőtt megmondod másoknak, hogy csinálják a dolgukat. ” A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.” – ezzel mindig védekezhetünk.
A helyzet az, hogy könnyebb kiengedni a gőzt, mint bevezeti a mozdonyba, és táplálni annak tüzét, főleg ha tele van akadályokkal a sín… Szóval szar a rendszer, amiben élünk és a messiásnak se híre se hamva. De legalább is várunk, hogy megoldják helyettünk. Addig felvállaljuk ezt a megszokott szart. Ez ismerős, ebben otthonosan mozgunk.
Elképesztő, hogy az öngondoskodás mire képes. Mondjuk az is elképesztő, hogy mennyire nehéz, és több mint valószínű, hogy a minőségi öngondoskodás , még nehezülni fog.
A test méregtelenítése nem kúrák és tabletták kérdése, ilyen nincs. A légzés, a máj, a vese, a hólyag a belek gyönyörűen dolgoz … nának. Mindez az ő feladatuk, de senki sem szólt ennek a testnek, hogy az emberi elme olyat fog „fejlődni”, hogy létrehoz egy istentelenül mesterséges környezetet.
Ez is rendben van, írtam fentebb: iskola. Ide járunk mind. Az öngondoskodás tehát a felismerésekből indul és döntések mentén alakul. Mérlegelünk folyton. Vállaljam még a túlórát? Elmenjek megcsalni még az asszonyt, férjet? Vagy a kis szabad időm a családé? Végső soron, mit és miért vállalunk?
A test mindenre emlékszik, az elme, tudat pedig minden gondolatra szóra. A mérgező környezet kialakulásának mindig ugyan az a forgató könyve. Elhanyagolás.
Engem ne hanyagolj el, de én elhanyagolhatom magam. Másik nézőpont, a felelősség elhárítása. „Érted teszem…” – hazudjuk. Örömök, vágyak, tervek, félelmek, harag. Megannyi érdekes tanácsadó, mi pedig döntünk éppen, annak megfelelően amelyik erősebb.
Az ígéret pont ezért nem megy. Az ígéret lényege a kötés, kötelezettség vállalás, amely mindig szembe fog menni az aktuális áralmatokkal.
Lezárjam?
Ebből van kiút. A konklúzió, hogy a test, elme és szív egészségéért vállalt erőfeszítések világítják meg a kiutat. Hogy mik ezek az erőfeszítések? Melyik a jó irány? Talán egy másik Shiatsu gondolatokban, majd.
Vállalnuk kell a kimondott szavakat és tetteket, vagy kérjünk bocsánatot, igazán, hogy másfelé mehessünk. Magunktól is.
Shiatsu segítség, csak egy eszköz talán, a kiút keresésben. A test felismerheti, amit magában hord, nem enged el, és visszakövethejük az elméig, ahol szintén vannak tisztításra váró foltok. Talán. Ezekről mind lehet egészségesen beszélgetni, hiszen ez a bejegyzés is csak egy elromlott vélemény, egy bohóctól, aki azt hiszi ért valamit.
