” Egyedül az emberiség köszködik mindhiába, hogy kiteljesedjék. Ennek számos oka van, de minden probléma oda vezethető vissza, hogy a fejlődő világegyetemnek egy olyan szerve vagyunk, melyek figyelme magára irányul. Látja-e a szem önmagát? „
Egy korban, ahol szemmel láthatóan a küzdelem a vakság és az állandó önkeresés, önelemzés és „magunkon való dolgozás” szintén vakság szerű állapotai között feszül… Nehéz látni.
A híres „Ismerd meg Önmagad.” | Gnóthi szeautón | γνῶθι σεαυτόν teljes félreértés áldozatává vált. Nem fogják tudni az elvakultak megismerni Önmagukat így. Belefeledkeznek az állandó terápiába, család állításba, asztrológiai elemzésbe , elvonulásba és egyebekbe. Átestünk a ló túlsó oldalára, észrevétlenül.
Kölcsönvett kifejezés a „Song” | én kiengedésnek fordítom a gyakorlásokon. Pontosan az ellenkezője történik ilyenkor, mint a felsorolt esetekben. A nei gong gyakorlásai által lehetőségünk van a „kiengedés” minőségét kibontakoztatni.
Paradox módon ezt, nem lehet csinálni, ez nem olyasmi, amit csináluk, egészen ellentéte a csinálásnak. A „song” feltámadásakor minden változásba kezd, és nincs hatalmunk felette. Ez az a lépés kicsiben, aminek jelentősége óriási lesz nagyban.
Ha a figyelem állandóan az Énre, ilyen értelmeben magunkra irányul és aggodalommal, kétellyel, félelemmel stb. vegyes, akkor az lesz az eredmény, hogy méginkább a hálúba keveredünk.
A nei gong gyakorlás alatt , ha rátalálunk a Song minőségre, akkor a hálóba gabalyodás oldódik, és változások indulnak el. Ezek „tőlünk” függetlenek, és ezt nehéz megérteni elsőre és ez a paradox.
Ez a paradoxa a létezésben is, hogy a problémáinkat mi okozzuk, és pedig azáltal, hogy bonyolítjuk azt, ami természetesen egyszerű, a létezést.
Továbbra sem gondolom, hogy a nei gong válasz az emberek gondjaira, mégis érthető, hogy gyakorlása változáshoz vezet. Mondok egy huncutságot: képtelenség a megfelelő Song | kiengedő minőségre szert tenni, ha szándékod a gondaidtól való megszabadulás, vagy a betegségekből meggyógyulás. Ez is paradox.
Rengeteg kínlódást láttam, a sajátomon kívül is, az élet képtelensége, hogy elhisszük, hogy baj van, mert betegek vagyunk, vagy baj van , mert a dolgok nem úgy vannak ahogy elképzeltük.
Ez arrogancia. És vakság. Azt képzeljük, majd az új kakaó szertatás, ayuhasca, légzés, nei gong meg a szentírás megszabadít. Meg a legközelebbi elengedés workshop és empátia kurzus. 
Hinni kell, hogy ami van az jól van, ez az első lépés a látáshoz. Ekkor megszűnik a belső ellenállás és feszülés, valami más akarása, vágyása, ami meggátolja egyébként hogy aktuálisak legyünk, és ne folyton a jövőbe vágyódva éljünk. A Song az a minőség , ami megjelenik ilyenkor és kiengedünk.
A munka ezután kezdődik, de ezzel akpcsolatban sokan vitatkoztak már velem, amit nem folytatok, haha. Nem érdekes.
” Ott maradt addig, ameddig eljutott a feleősség és erőfeszítés második szintjére… Képes volt meglovagolni a háborgó alószínűségi hullámokat, míg végül megpillantotta saját halálát, és elébe mert menni akkor is, amikor lehetősége lett volna kibújni alóla.”
Persze itt sincs vége, de jó tudni, hogy nem keverjük össze a stációkat. És nem vesszük el a kar délét ideje korán, mert életlen lesz és nem végja szét a kétségeket. Az erőfeszítésnek is megvan az ideje, és a nem cselekvésnek is, kérlek ne keverjük össze.
Onnan indulunk mi halandó bohócok, akiket érdekel a nei gong, hogy felfedezzük a Song minőségét, kitartó próbálkozással, egyszer csak meglesz, és a csikung is átalakul. A következő találkozásokkor ez mindig téma lesz. Így folytatjuk a gyakorlásunkat.
